Balról a hellenisztikus Nílus-szobor figyel, talán Alexandriából került a Vatikán múzeumába, a Scalone Elicoidale elé, ott mellette a Parthenon-fríz egy táblája, Athénból, gondolom, kikeresztelkedvén, mert onnan Elgin Marbles néven folytatta útját Londonba, a British Museumba… És mindezek meg sok más az egykor oly divatos múzeumi gipszmásolatok formájában találkozhattak a tatai zsinagógában, ahol megpihenve, együtt mehettek tovább, mint Schlemihl Péter és Erasmus Spikher (Chamisso, E.T.A. Hoffmann), kézen fogva Komáromba, a Csillag erődbe.
A Tóra szövegének képét használnám kedvem szerint egy készülő munkácskámban. Viszont azon kívül, hogy kélev – kan kutya – legfeljebb ennyit tudok héberül még, hogy kalba, ami viszont a szuka…talán még, mert olyan vicces, hogy marok baszar – húsleves. Valaha ugyan, a háború után, a Wesselényi utcai iskolában biztos valamit, de „beh elfeledtem görögül s férfiúl”, akarom mondani héberül. Áldott emlékű Kollmann Nándor rabbi, amikor kellett, a megfelelő pillanatban, elém tolta a Tóra szövegét, latin betűs saját kezű átírásában, nem kellett a zsinagógában az almemor mögött megszégyenülnöm… Nézem, nézzük az asztalra tett, a Tórából kifényképezett szöveget Komoróczy Géza szobájában az ELTE-n. Ebből szeretnék valami képet csinálni. Mondj valamit, légy szíves! Komoróczy Géza rámutat egy pontra, át is húzza piros kiemelővel, el ne tévesszem. Nézd! A tetragramoton… milyen szép, ritmusos szövegkép! nem, nem ejtjük, csak hogy Adonáj, de nem, azt sem, talán a ha-Sém. A Név, Isten neve… kezdtem felfogni, mire építhetem a következő munkámat.
A honlapunk sütiket használ, az Adatvédelmi Tájékoztatót itt olvashatja el. Elfogadása esetén kattintson a gombra!