Jött Dél-Koreából egy e-mail, aziránt érdeklődtek, jó barátom-e nekem Konrád György, mert az ott megjelenő kötetébe nagyon kellene az a kép, amit találtak tőlem a neten. Természetesen épp most fogyott el az aprópénzük. Hát, ha elég jó barátom lenne a Konrád, igazán lemondhatnék a tiszteletdíjról. Á la bonne heure, respect! Mi sem természetesebb! Legalább küldtek tiszteletpéldányt, így a fulani nyelvű Kalevalám mellé tehetek Konrádot koreaiul. És Elias Lönnrotról vagy Alfa Abdullah Diallóról, a Kalevala-fordítóról nem is kellett képet adnom. Ez azért más kiadói kultúra, mint a hazai, mert igaz ugyan, hogy itthon sem fizetnek, igaz ugyan, hogy hozzájárulásomat sem kérik, viszont legalább tiszteletpéldányt sem küldenek.