A Pásztor János mintázta Halott (Fekvő) Katona szobra Fehérvárott, a Hősök terén van. Nem is a szobor, nem is a Böbe remek antikváriuma, de a mögötte szerénykedő kocsma okán találkoztunk olykor ott Kovács Péterrel. Nem sokkal lehettünk a rendszerváltás előtt, Péter ballonkabátja – mint Peter Falké a Columboban – elegáns lazasággal, mellén tükörtojásnyi SZDSZ-jelvény, tehát, gondolom, ez úgy 88 őszén lehetett. A „Jövőre” vetett tekintettel sorolta terveit, hogy a győzelem – amiben biztos volt – esetén mivel tágítható Fehérvár művészeti horizontja. Nem emlékszem a részletekre, gazdag program volt. A magam töretlen pesszimizmusával mondtam, Péterkém, nem szoborva lesz, hanem járdázva, csatornázva. Péter kétszer lett az SZDSZ színeiben önkormányzati képviselő, de Hamlettel szólva: Ó, én próféta lelkem! Meghirdetett programjában se egy gloriett, se diadalív, se egy vacak panteon, se medveverem, de Ady Endre, Jókai, Oskola utca burkolata, Eszperantó tér, Zichy liget, Ybl játszótér, Fő utca rendezése… ámde Dichtung und Wahrheit: «Manchmal wollen Menschen nicht die Wahrheit hören, denn das würde ihre ganze Illusion zerstören». Az állam visszaadta a cisztercita rendnek rendházát, a benne levő múzeum sorsa bizonytalanná vált. Ez lett a Wahrheit, Kovács Péter kérte a nyugdíjazását. A rendházat azután az állam visszaváltotta az egyháztól, és múzeum maradt, hogy megvalósulhasson a kormányzati támogatással létrejövő modern múzeumi térben elsőként a különösen aktuális, mondhatni blockbuster „Királyok és szentek – az Árpádok kora” kiállítás. Tolongani fognak az alsó tagozatos iskolások, addig sincs tornaóra…
Kovács Péter és Kovalovszky Márta kezdő múzeumi emberként lerakta a fehérvári múzeum modern művészeti gyűjteményének alapjait, a következő akcióval: „1964-ben kibocsátottunk egy levelet, aminek az volt a kezdő sora, hogy« Tisztelt mester », és felkértük arra a művészeket, hogy tekintve, hogy sem nekünk, sem az országnak nincs kortárs képzőművészeti gyűjteménye, szíveskedjen lehetőség szerint művet ajándékozni.” Így indult az ország egyik legfontosabb, mindenesetre legegységesebb elveken épülő gyűjteményének története. A tények álladéka, hogy a kiállítások hosszú ideig nem fogják fenyegetni a műtárgyak állapotát – a műtárgy legbiztosabb helye a raktár.
A honlapunk sütiket használ, az Adatvédelmi Tájékoztatót itt olvashatja el. Elfogadása esetén kattintson a gombra!