„Ami a válladat nyomta, több volt, mint az egész világ. A Teremtőd volt az, akit áthoztál, én ugyanis az a Krisztus vagyok, aki a leghatalmasabb, és akinek szolgálni akartál.” Anzelm, a bakonybéli szerzetes a „qui Bel dicitur, in silva Bocon, quia divino cultui videbatur mancipari valde idoneus” („a Bel-nek mondott helyen a Bocon erdejében, mivel az isteni szolgálat helyéül igen alkalmasnak tűnt”, ford. H.J.J.) Michelangelo Pietàjával. Döntésemre a képen nem Mária, de Krisztus a közép, „a Fiú viszont, miután csatlakozott a mi emberi nemünkhöz, olyannak kellett, hogy lássék, mint bárki emberfia a halál után”. (Michelangelo) Anzelm mondta egyszer, a monostor kézműves műhelyének gazdája: az alkotás terhes kötelesség. Tudom, a vita contemplativa a vágya, de a vita activa a része.