Szerb Antal írta a nőkről: mind egyformák, csak az egyik ilyen, a másik olyan. Úgy alakult, egy időben sok konstruktivista festő-szobrász barátom-ismerősöm lett. Ez valami affinitás lehetett, már hogy részemről… Ezek ilyenek és olyanok, de van közös dolog bennük: a lakásuk, műtermük, mondhatnám életük, mint egy múlt századi orvosi rendelő. Minden fehér. Hófehér. Vitruvius Az építészetről című könyvének úgy emlékszem, hetedik fejezetében ír a fal, a padozat színének összefüggéséről. Ha azok azonosak, az ember elveszíti tér-érzetét, megszűnik a horizont. Hetey Katalin – Konok Tamással közös – háza, pont ilyen volt, mint Bak Imréé, vagy annyi más kedves baráté. Hetey a minden fehéret azért alkalmazta, mivel azt tekintette tökéletesnek, a tökéletesség alatt, vagy amit annak tartott, nem adta. Számomra műveinek szemlélése, valamilyen folyamatos lebegést jelent sík és tér között. Kis szobrai magukban hordozzák a monumentális plasztika lehetőségét, bármelyiket tekinthettük a magnum opus makettjének.
Felhívtam Konok Tamást, átugranék egy kicsit beszélgetni. Jó, várlak, de hozz fényképező gépet, Katalinról nagyon régóta nem készült fénykép. Hátha te esetleg, talán, mégis jutnál annyira, hogy neked hagyja magát lefényképezni. A nappaliban vártam, Tamás bement Katalinhoz, karon fogva kivezette, bemutatott neki, otthagyott. Bár sokszor voltam Tamásnál, Katalint nem láttam addig, nem mutatkozott. Szó nélkül leült, kezét összefonta, az etruszk szobrok messzire tekintő tekintete, arcán az archaikus hideg, merev, hátborzongató mosoly, Museo Nazionale Etrusco di Villa Giulia…Jó ideig próbáltam valami kapcsolatot keresni vele, megszólalásra bírni, bevált fogások… Átláttam, reménytelen próbálkozás. Sokszáz portrét készítettem életemben, de ilyen helyzetben még nem voltam. Volt, aki elutasított, vagy épp észrevétlenné tett, és éppen ebben az igyekezetében vált árulkodóvá viselkedése, volt álságos komázással akarta feloldani a mindenki számára kellemetlen helyzetet, de ilyen valódi, nem e világ, más dimenzióban létezést, nem e világi távolság-tartást, mindezt szelíd, esélytelen hidegséggel, nem mondott, de sugárzó elutasítással, nem, legalább remélem, nem velem, de az egész érzékelhető világgal, ilyent még nem tapasztaltam.
A honlapunk sütiket használ, az Adatvédelmi Tájékoztatót itt olvashatja el. Elfogadása esetén kattintson a gombra!