Nem volt a barátom Királyhegyi Pál, sajnos, de jól ismertem. Alkalmanként társaságába fogadott. Mondásait magam is tiszta szívvel ismételgettem: gyereket is lehet utálni, csak szív kell hozzá. Nem értem, a lányom miért haragudott érte. Azt viszont nem tudom, szobrot lehet-e, illik-e utálni. Nem is az olyasmikre gondolok, mint a Libás asszony nevű mártír-emlékmű, a pornóképárus Szent István a Gellért-hegyen, a ketrecnyi szárnyas, a herendi Déryné kerámia másolatának mestere alkotta Madách téri Sisi vagy effélék.
Vigh Tamásnál voltam műterem-látogatóban, persze, megint nem találták a liftkulcsot. Három emelet mászás. Mert kértem, mutatná újabb munkáit, inkább csak terveit. Egy kisplasztikája, afféle statuett, különösen tetszett, ajándékba is adta, esküszöm, nem céloztam rá. Nagyon szeretem a darabot, a Mester fejével is összehoztam egy montázson… Elővette a Sztehlo-szobra makettjét, elragadó. Csak éppen gazdája nem akadt, az evangélikusok, érintettek lévén, ajánlották ugyan a Budavári Evangélikus Templom oldalán a buszmegálló terét, de meggondolták. Tamás a porba volt sújtva, érezte, ez utolsó szobra. Talán, ha a Fel Nem Állított Szobrok Mestere címre ajánlhatnánk… Nem volt, azt hiszem, még egy olyan szobrász, aki annyi meghiúsult vagy sufniba dugott szoborral büszkélkedhetne, mint ő. Még főművét, a Kürtösöket, amit végül a tervezett helyén, a Róna – született Lumumba – utcában állítottak fel, a rendszerváltozás után a telek új tulajdonosa majd’ el nem utálta. Magam is, más is futkosott a Sztehlóval, főképp Donáth, maga is evangélikus lelkész. Hin und her, a szobor helyet kapott a Deák téren, az evangélikus nagytemplom mellett. Szoboravatás – szép püspöki beszéd, de azt azért hiányoltam a közreműködők felsorolásából, kik akadályozták, és kik támogatták ugyanolyan lelkesen, szívvel-lélekkel a szobor állítását.
Az erős, kemény szoborból, a gyermekmentő Sztehlo Gábor méltó megjelenítéséből, nyilván az alkotó fáradtsága, talán szükséges agresszivitása fogytán a kőfaragók egy lopott gyerekekkel házaló pedofilt rittyentettek. Schaár Erzsi mondta egy, egyébként remek szobrász műveiről, á, az csak olyan szopott gombóc. Talán nem igazán tetszettek neki. Hát a kemény, karcos, többnyire hajtogatott-tört lemezben gondolkodó Vígh szoborból is Hummel/Goebel-porcelán lett…
A honlapunk sütiket használ, az Adatvédelmi Tájékoztatót itt olvashatja el. Elfogadása esetén kattintson a gombra!