„A fotográfiát eddig a pontig mind az alkotói, mind a teoretikusai igyekeztek új és autonóm művészeti ágként elkülöníteni, és bár ezek az igyekezetek szükségszerűen azóta elvéreztek, még ma is komoly visszatetszést tud kelteni az a kijelentés,
hogy a fotográfia nem művészet. Márpedig nem az.”
Cserna-Szabó Endre egy, javarészt Beke László írásaira támaszkodó tanulmányában jut erre a lehet, hogy meghökkentő következtetésre, amivel teljesen egyetértek,
azzal a meghagyással, hogy hogy is fogalmazzam? Modernista, avantgárd fényképhasználat nem fotográfia viszont művészet, a fotográfia, in sich, nem művészet. A fotográfia ugyanúgy eszközként használja a fényképezést,
mint a képzőművészet, de míg a művészeti fotóhasználat az aktuális képzőművészeti gondolkodásra reflektál, addig a fotográfia a világra, sokszor a legenigmatikusabb összefüggésekben.
Az első írás, amire Beke munkáiból emlékszem egy, az Acta-ból separatumként megjelent dolgozat volt a fotó vedutákról, Beke értette a fotográfia „nembeli sajátosságát”.
Felvételiztem a Színművészetire, operatőr szakon. A „Valahol Európában”-t kellett elemezni. Miközben izzadva írtunk, a terem végében egy asztalon ült barátnőivel Törőcsik, jól szórakoztak. Én azonban már a közismereti vizsgán elhasaltam, Szöllősiné Raffaello Bolsenai miséjéből vetített egy részletet. Fogalmam sem volt róla, mi a csuda az. Amikor már néhány éve Végvári mester vezetése alatt próbáltam bestoppolni ismereteim lyukas zokniját, esett le a tantusz. Hogy a felvételin épp az apródot láthattam a Bolsenaiból, arra Vatikánban, a Stanzákat bámulva jöttem rá. Vetíthette volna egy másik Stanzából a börtön ablakrácsát is.
Nemhogy nem tanultunk a gimnáziumban művészettörténetet, tankönyv sem volt. A Dombi-féle művészettörténet 1958-ban jelent meg, derék, XIX. századi szemléletű munka. A kétkötetes Alpatov-féle 1965-ben. Végvárinak megvolt a szövege már 1962-ben magyarul, stencilezve, de ugyanúgy nem ajánlotta, mint a középiskolás szintű Dombit. Végvárinál – a könyvtárban kollokváltatott – bármelyik könyvet lehetett használni, mely nem magyarul íródott. Beke tankönyve 2002-ben jelent meg, címe: Műalkotások elemzése. Irigyeltem, akik erre támaszkodva ismerkedtek meg a vizuális művészetekkel. Talán még meg is érthették, miről van szó. Talán.
A honlapunk sütiket használ, az Adatvédelmi Tájékoztatót itt olvashatja el. Elfogadása esetén kattintson a gombra!